Oldala 1 of 4 123 ... UtolsóUtolsó
Eredmény 1 to 10 of 34

Topic: Új fészbukcsoport a Magyar Prepper

  1. #1
    Senior Member Morpheus's Avatar
    Csatlakozás dátuma
    Nov 2014
    Hozzászólások
    641
    Thumbs Up
    Received: 5
    Given: 0

    0 Not allowed!

    Új fészbukcsoport a Magyar Prepper

    Ajánlom figyelmetekbe az új "Magyar Prepper" nevű fészbukcsoportot, ahol érdekes írások találhatóak. Itt publikálják először a Magyar Prepperekről készülő filmsorozatot (melyek természetesen más csatornákon is elérhetőek lesznek.. "Arctalanul" is lehet regisztrálni.
    Érdekes történeteket is olvashattok, mondjuk ilyesmit:

    Holnapután Jericho
    2016. december 2.
    Három hónap telt el...
    Pont elég ahhoz, hogy az emberekben kialakuljon a félelem, a kilátástalanság és az elkeseredettség.

    A Kormány fenntartotta a rendet és a médiából folyamatosan jöttek az utasítások. Eleinte útmutatásnak tűnt, de igazából nem volt más lehetősége az átlagos polgár számára.
    A vezetés elsősorban a városi emberrel számolt. Egyrészt ők voltak a legjobban kiszolgáltatva a rendszernek. A lakosság egyötöde a Fővárosban élt, de a nagyvárosok, kisvárosok ugyanúgy ki voltak szolgáltatva.

    Szinte mindenhol rendszeres volt az élelmiszer hiány. Az energia ellátás is akadozott, de alapvetően volt áram és víz. A szemétszállítással már voltak gondok és a gázszolgáltatással is. A közigazgatási intézmények gyakorlatilag nem működtek.

    Aki tehette az falura, vidéki rokonokhoz költözött. Bár ott sem volt túl rózsás a helyzet, hiszen a falu is elvárosiasodott.

    ...

    A kutyák messziről jeleztek - idegen közelít, illetve idegenek.
    - Hahó, van itt valaki? Hahó... - hallatszott a kiabálás.
    Árdpád puskával a kezében lépett ki az ajtón, egyenesen rájuk szegezte.
    - Csend! - szólt a kutyákra.
    - Ne jöjjenek közelebb! - ez már az embernek szólt.

    Két nő egy férfi és egy gyerek... Ezek voltak a látogatók. Megdermedtek a parancsszóra és a rájuk szegezett puskára.
    Kábé 25 méterre lehettek - biztos távolságra. Fegyver látszólag nem volt náluk. Az egyik férfinél ugyan volt egy bot. Üresnek tűnő hátizsákok lógtak vállukon.

    - Mit akarnak? Honnan jöttek? - kérdezte a Gazda.

    Erre békeidőben is kevés ember járt, többnyire helyiek, gazdálkodók vagy vadászok. Árpi tanyája messze esett a falutól.

    - Csak... Csak, vásárolni szeretnénk. - hangzott bátortalanul az egyik nő szájából.
    - "Kitakarod a célt!" - reccsent a Gazdánál lévő rádióba. A hang hasított, a jövevények is hallották.
    - Rendben - szólt a Gazda majd oldalazva arrébb lépett.
    - Most jó! - hangzott a rádióban.

    A jövevények ettől végleg megrémültek. Pedig nem volt másik fegyver, nem volt mesterlövész... Egyszerű protokoll volt, melyet előre megbeszéltek az asszonyával. Megelőző védekezés: nagyobbnak tüntetni fel a tűzerőt. Egyetlen puskájuk volt csupán, az sem éles fegyver, hanem egy hatástalanított, átalakított "muzeális-gumilövedékes". De igazinak tűnt, és a Gazda remélte, hogy nem kell használnia...

    - Mit akarnak? - kérdezte ismét.
    Most lassabban jött a válasz:
    - Nem akarunk bántani senkit... - Csak vásárolnánk... - Húst... - Azt mondták van eladó birkája.
    - Igen? - nem lehetett tudni, hogy kérdés e, vagy válasz.
    - Honnan jöttek?
    - Városról... - Illetve a faluból. Innen Tág-ról, rokonoknál vagyunk....
    - Rendben...
    - Kié a gyerek?
    - Ő az enyém. - mutatott az asszony a lányára. - Ők pedig egy család... - Rokonaim... Eszter vagyok. - mutatkozott be.

    Eddig egyedül Eszter beszélt, a többieknek a hangját se lehetett hallani. Negyven körüli, szép nő volt... Még így, romjaiban is. Az elmúlt három hónap nyomot hagyott rajta is. Ha volt is valaha súlyproblémája, mostanra elfeledte. Vékony volt, ő is éhezett, akár a többiek. Nem volt túl tápláló az étel. A vidéki rokonok egy hete csak krumplit adtak, abból is a "malacnak valót". Ha volt is hús, ő nem igen látott. A haja és bőre kifakult. Az alultápláltság mellett a vitaminhiány...

    - Rendben... Leülni! - Üljetek a földre, ott ahol vagytok! - Kivéve téged... - bökött Eszter felé a puskájával.
    - Te bejöhetsz... Megbeszélni a dolgokat... Lassan.

    Az emberek a földre ültek. Eszter miután megnyugtatta tizenéves lányát, lassan elindult a ház felé.
    - Nem lesz semmi baj! - nem tudni a többieknek, vagy magának mondta. A fegyver csöve végig rá szegeződött.
    Az ajtó előtt megállt.
    - Mikor bementünk, meg kell motozzalak... A biztonság kedvéért.
    - Rendben...

    Nyílt az ajtó, belülről nyitották. Eszter belépett...
    Mellbe vágta a meleg és a főtt étel illata...
    "Istenem, húsleves!" - gondolta és a gyomra hangosan kordult.

    A férfi a hátába nyomta a puskáját: - Emelje fel a kezét! Megmotozom!
    - Fogd! - nyomta apuskát a felesége kezébe, aki azonnal a nőre szegezte.
    Eszter mozdulni sem bírt. Az otthon, a meleg családias légkör, az étel illata, - ellentmondásban volt a rászegeződött puskával és a veszéllyel melyben érezte magát. Mert ebben a pillanatban fogalma sem volt hogy kerül ki ebből...

    A gazda párja közelről szegezte rá a dupla-csövű sörétest, míg a férfi hátulról megmotozta. Alaposan. Talán túl alaposan. Végig simította minden porcikáját, benyúlt a hóna alá, a szoknyája alá a combjain. Végül hátulról előre nyúlva, a bugyin keresztül belemarkolt a szemérmébe...
    - Elnézést! A legtöbb nő ide rejti... Már ha van mit.

    A gazda felesége meg se rebbent. - Nyugodjon meg! Nem személyes. A férfiak gatyájába is belenézünk. - mondta szenvtelenül, majd lejjebb eresztette a puskát.
    Tudta, hogy nincs már rá szükség. A nő aki előtte állt, mélyen rettegett és porig volt alázva. De ez is a védelmi stratégiájuk része volt. Szükséges rossz.
    ...

    - Mit akartok? - kérdezte a gazdasszony.
    - Ételt... Eszter majdnem elsírta magát. Már bánta, hogy bejött. Mindig ez van. Mindig megy előre, viszi a szót, aztán megbánja. Mit tesznek a többiek érte? És a gyerekéért? Rokonai csak éhes szájat láttak, koloncot. Ő pedig tűrt, a gyermeke miatt és próbált a kedvükben járni... Hát most megjárta!

    - Az drága dolog - vette át a szót a gazda.
    - Mit tudtok adni cserébe?
    - Pénzt...?
    A gazda felnevetett: - Pénzt? Azt egyétek meg! Sok van belőle? Jól fogtok lakni... - gúnyos volt.

    Nem volt sok pénzük...
    Ők is bankban tartották és nem indultak el kivenni, amikor mások már észbe kaptak. De mit is vehettek volna érte? Mára pénzért semmit nem lehetett kapni. Az első napokban el kellett volna költeni mindent. Bevásárolni, otthagyni a maradékot a feketepiacon...

    - Van pár ékszer... - erről nem akart beszélni. De elbódította a húsleves illata. Úgy érezte, ha nem ehet elájul.
    - Nem kell az ékszeretek!
    - Hát, akkor...?
    - Éhes vagy? - kérdezte a nő.
    Éééhes??? Nem emlékezett mikor lakott utoljára jól.
    - Gyere egyél...

    Az asszony tányért tett az asztalra, gyöngyöző, zsíros húslevest mert bele, zöldséggel, apró húsdarabokkal...
    - Vigyázz mert forró...

    Eszter elszédült. Azt hitte elsírja magát, majd mohón enni kezdett.
    - Csak lassan... Nyugodj meg. Nem lesz semmi baj.
    Na ekkor valóban elsírta magát. Mert az ételen kívül a legjobban talán az emberség hiányzott. Ami - ahogy fogyott az ennivaló és szűkült az élettér, úgy tűnt el az emberekből...

    ....

    - folyt köv -

  2. #2

  3. #3
    Törölt_reg
    Guest

    0 Not allowed!
    ..nincsen faxbux profilom...sem más "közösségi" fa..... ez ugrott

  4. #4
    Senior Member
    Csatlakozás dátuma
    Jan 2017
    Hozzászólások
    407
    Thumbs Up
    Received: 19
    Given: 98

    0 Not allowed!
    Nem túl "prepper megoldás", szóval számomra bukta

  5. #5
    Senior Member Rozsomák's Avatar
    Csatlakozás dátuma
    Mar 2015
    Hozzászólások
    425
    Thumbs Up
    Received: 17
    Given: 0

    0 Not allowed!
    Köszönöm, jó a stílusa, a nyelvezete, olvasmányos, fordulatos, jó volt olvasni, tiszta képet adott a környezetről, a helyzetről. Várom a továbbiakat.

  6. #6
    Senior Member Rozsomák's Avatar
    Csatlakozás dátuma
    Mar 2015
    Hozzászólások
    425
    Thumbs Up
    Received: 17
    Given: 0

    0 Not allowed!
    Idézet Eredeti hozzászóló FreeDoom Hozzászólás megtekintése
    ..nincsen faxbux profilom...sem más "közösségi" fa..... ez ugrott
    A facén bejelölgetek pár érdekes témát, átpörgetem, néhány viccet megnézek, elolvasom az aktuális kecsecske, nyúl, csirke, tehén tenyésztők bajait örömeit tapasztalatait, megnézek pár gyönyörű állatot a lovasok oldalán, átfutom a késesek, prepperek oldalait, megnézek pár receptet, megnézem a motorokat, tanyákat amik eladók, beszélek pár szót a fiammal, kb 1 óra összesen. Mi a baj ezzel? Az, hogy valaki fasz idézetek tesz ki? El sem olvasom, átpörgetem. Ez kb 1 óra aktuális ujságolvasás célzottan az érdeklődési körömnek megfelelően. MI A BAJOTOK EVVEL? Ami nem érdekel tiltsd le, töröld a hülyéket, kb havi 10 perc ez az életedből. Hetente elolvasok egy könyvet a face mellet. Nem hüjít el. Jobban.

  7. #7
    Senior Member Rozsomák's Avatar
    Csatlakozás dátuma
    Mar 2015
    Hozzászólások
    425
    Thumbs Up
    Received: 17
    Given: 0

    0 Not allowed!
    Idézet Eredeti hozzászóló coco Hozzászólás megtekintése
    Nem túl "prepper megoldás", szóval számomra bukta
    A csapból a folyóvíz sem túl "prepper megoldás", de azért néha kinyitod a csapot? Inkább ne írtál volna semmit.

  8. #8
    Administrator TMIB's Avatar
    Csatlakozás dátuma
    Mar 2013
    Lakhely
    USA
    Hozzászólások
    19,455
    Blog Entries
    4
    Thumbs Up
    Received: 164
    Given: 291

    0 Not allowed!
    Én meg bejelölném és olvasnám, csak az eredeti és az utána létrehozott FB profilom is törölte a FB.

  9. #9
    Senior Member Rozsomák's Avatar
    Csatlakozás dátuma
    Mar 2015
    Hozzászólások
    425
    Thumbs Up
    Received: 17
    Given: 0

    0 Not allowed!
    Ahogyan elkezdődött...

    Németországban robbanás történt egy atomerőműben.
    A híradások szűkszavúan, de félelemkeltően számoltak be a dologról. Nem zárták ki üzemi baleset, de terrorcselekmény megtörténtét sem. Nem volt részletes hír. Az emberek pedig már megszokták a félelemkeltő híreket. A nagy-többséghez el sem jutott ez a híradás, akihez meg eljutott, az sem foglalkozott vele.
    Voltak akik kárörvendően vigyorogtak: „Végre megkapták a nagyképű, felsőbbrendű németek. Kellett nektek beengedni mindenkit az országba...”

    Itthon rögtön hangsúlyozták a lehetséges terrorcselekményt, valamint különböző veszélyekre hívták fel a figyelmet... De az emberek többségének már elege volt a kormányzati propagandából. Mondjuk ha az internetadóról lett volna szó...

    Németországból tömegével menekültek az emberek.
    Első napon tízezrek, ez első napokban százezrek, maj 4-5 nap múlva már milliós nagyságrendű tömeg kelt útra. A repülőkre egyszerűen nem lehetett jegyet kapni, az autópályák is megteltek. Sokan úgy gondolták ha nem is jelent közvetlen veszélyt az erőmű felrobbantása, akkor is ez még csak a kezdet. Elindultak biztonságosabb vidékekre, volt aki csak pár száz kilométert utazott, volt aki a tengerentúlra. És voltak akik úgy gondolták, hogy hazánk kellő biztonságot jelent...

    A beáramló németek mindenért ötszörös árat tudtak megfizetni. Közben az unió sorsa is megpecsételődött, bár a bohócfigurák még szorgalmasan üléseztek és nyilatkoztak.

    Az elsődleges káoszt a hatalmas pénzmozgás és pénz-kivét jelentette. Az emberek sorban álltak a bankoknál és az automatáknál, melyeket nem győztek feltölteni. Közben az árak ugrásszerűen emelkedni kezdtek. Ekkor már a hétköznapi egyszerű ember is úgy gondolta, jobb ha ma bevásárol, egyszerűen csak azért mert ma még olcsóbb...

    A kormányzat késve reagált.
    Későn vezették be a határzárat, ellenőrzést, későn korlátozták a pénzkivétel maximumát...
    De már nem számított...

  10. #10
    Senior Member Rozsomák's Avatar
    Csatlakozás dátuma
    Mar 2015
    Hozzászólások
    425
    Thumbs Up
    Received: 17
    Given: 0

    0 Not allowed!
    Eszter története – I. rész.

    „Indulj el'” - jött az sms.
    Az édesapja küldte. Nem kellett volna hiszen a protokoll szerint ő is tudta, hogy el kell indulni.
    „Amikor Európa területén terrorcselekmények kezdődnek, amikor Magyarországon robbantásokról, járványról vagy lövöldözésről kapsz híreket. Vagy amikor bevezetik a különleges jogrendet, kijárási tilalom, pénzfelvételi korlátozás, stb... - akkor azonnal el kell indulni.”

    Tudta, tudomásul vette, de a valóságban ő is úgy működött, mint mindenki.
    Egyrészt hetente beígértek egy világvégét, másrészt a Brüsszeli robbantás után is megnyugodtak a kedélyek. Brüsszel meg különben is messze van...

    Feltétel nélkül megbízott az apjában.
    Tudta, érezte, hogy el kellene indulni, de ő is gondolkodott. Mérlegelt, agyalt... Erre jó a protokollok. Már ha betartják.

    Az sms egyértelmű volt.
    Még jó, hogy működik a szolgáltatás...
    Legfeljebb kajál egy jót az öregnél és pihen pár napot.
    Délután járt. Gondolkodott. Felment a netre – működött – megnézte a menetrendet. A buszt már nem éri el. Vonat óránként megy Vácra. Onnan majdnem félúton van.
    Kis zsákját elkezdte összekészíteni. Annak idején az örege felszerelte, és sokáig érintetlenül állt a sarokban. Mára már nem volt benne semmi...
    Először pár energiaszeletet vett ki, mikor nem talált otthon ennivalót, majd a nescafe 3in1-ben is elfogyott. Aztán egy külföldi útra ezt a zsákot vitte és kipakolt belőle mindent.
    Most sietve pakolt, közben gondolkodott mit tegyen be, mire lenne szüksége. De hiába gondolkodott valahogy nem állt rá az agya. „Minden jó valamire, legfeljebb eldobom...” - gondolta.

    Lefelé megállt a közértnél, vizet vett, vákuumfóliázott szalámit, energiaszeleteket, stb. Majd hirtelen gondolattal a meki felé vette az útját és kért egy menüt elvitelre. Az állomás felé menet el is fogyasztotta.

    Csendes délutáni forgalom volt, a vonaton sem utaztak sokan. Fél óra alatt elérte Vác-alsót, itt szállt le. Úgy gondolta jobb ha már nem megy be nagyvárosba. Úgyis gyalog kell folytatnia.
    Lassan bandukolt az úton, nem volt gépjármű forgalom. 1-2 autó húzott el mellette. Ő nem stoppolt, azok meg nem álltak meg, ártatlan túrázónak látszott a sportos öltözékével és kis zsákjával.

    Gondolkodott, hogy mennyire biztonságos most még az utat követnie? A megérzései azt súgták nem lesz baj. Két falun jutott túl, mire leszállt az este. Menedéket kellene keresnie.

    Eleve számított rá, hogy nem jut el az apja vidéki tanyájára egy nap alatt. Úgy számolt egy éjszakát kell a szabadban töltenie. Ekkor még nem tudhatta mi vár rá és hogy elszámította magát.

    Kicsit elfáradt. Edzetlen volt, nem sportolt, az utóbbi időben a legtöbb idejét a számítógép előtt töltötte. A városi közlekedés, gyaloglás pedig nem készítette fel kellően az útra. De nem fázott, nem volt éhes és nem is félt. A falu végére ért...

    Ha most tovább megy a sötét út mellett már nem lesz biztonságban és a sötét, ismeretlen tájon nehéz lesz menedéket találnia. Előbb kellett volna belekezdenie a menedéképítésbe. Ekkor észrevette a faluvégén a szelektív szemétgyűjtő szigetet.
    „Ha más nincs egy kukás konténerben is elaludhatsz. A papír konténerben. Nem túl büdös, meleg és nem ázik be...” - jutottak eszébe az apja szavai.

    Felnyitotta a rikító sárga konténer tetejét. Majdnem tele volt kartondobozokkal. A közeli közért ide hordta a szemetét. Pár dobozt kivett, párat félre hajtott. Bedobta a zsákját, majd megpróbált felkapaszkodni... Nem volt semmi amire felállhatott volna és nem bírta magát felhúzni. Többször próbálkozott. Nagyot ugrott, majd megpróbálta megtartani magát a peremen. Sikerült. Ott egyensúlyozott, de most hogyan tovább? Törékeny csuklója elkezdett fájni, majd hirtelen előrebukott és fejjel előre beesett a kukába.

    Nem tudta sírjon e vagy nevessen. De bent volt, a puha papíron nem ütötte meg magát. Elkezdett vackot készíteni magának. Úgy döntött leveszi a cipőjét, pihenteti a lábát. Előkereste a lámpáját és a kését. Behúzta a konténer fedelét, résnyire nyitva hagyva. Remek kis menedék ez – gomndolta.

Posting Permissions

  • Te nem nyithatsz új topicot
  • Te nem szólhatsz hozzá
  • Te nem csatolhatsz fájlokat
  • Te nem szerkesztheted a hozzászólásaid
  •