Oldala 2 of 4 ElsőElső 1234 UtolsóUtolsó
Eredmény 11 to 20 of 34

Topic: Új fészbukcsoport a Magyar Prepper

  1. #11
    Senior Member Rozsomák's Avatar
    Csatlakozás dátuma
    Mar 2015
    Hozzászólások
    430
    Thumbs Up
    Received: 22
    Given: 0

    0 Not allowed!
    Eszter története – II. rész.

    Összetörve ébredt.
    Éjjel nem fázott, nem is félt. A menedék sem volt kényelmetlen, de nem minden nap alszik az ember egy szemeteskonténerben. Jól aludt, párszor éber-álomban érzékelte környezetét...

    Korán kelt.
    Az első teherszállító autók éppen csak elhúztak hajnalban. Gondolkodott, hogy még marad egy kicsit, de aztán összeszedte magát.
    Mielőtt elindult volna a pici gázfőzőn megfőzte a reggeli kávéját. A gázfőző nem számított nagy súlynak és ez volt az egyetlen luxus a felszerelésében. Így nem kellett kínlódnia tűzrakással, nem is volt túlzottan tapasztalt. A gyors haladás érdekében pakolta be, így gyorsan tud meleg ételt készíteni. Az a legfontosabb, hogy mielőbb odaérjen...

    Kicsit visszasétált a falu felé és az első közkúton teletöltötte a palackját. Sokat ivott, bár nem volt szomjas. A kutat úgy használta, ahogy az apja mutatta: Lenyomta a kart, majd a multiszerszámja csavarhúzórészét belenyomta a résbe. Így a kar lenyomva maradt. El tudta engedni és megtölteni a palackot... Megmosta a kezét és az arcát, majd eltette a szerszámot.

    Megnézte a térképet és úgy döntött, hogy letér a műutat keresztező turistajelzésre.
    Ez az út egyenesen az apja tanyája felé vezet és nem fog találkozni senkivel. A térkép szerint, a turistaút párszor keresztezi a műutat, de nem megy be egyetlen településre sem. Forrást és pihenőt is jelöl. Elindult a jelzés mentén.

    Tegnap, lefekvés előtt még küldött egy sms-t, ma reggel még egyet: „Úton vagyok.”
    A telefonján volt egy nyomkövető alkalmazás, így az apja láthatja merre jár.
    Most elindította a rádiót, híreket hallgatott.:
    „A kormány bevezette a rendkívüli állapotot...” - sorolták az intézkedéseket. Kérték a lakosságot, hogy ne utazzanak sehová. Ellenőrző pontokat állítottak voltak körzetek, ahová csak lakcímkártyával lehetett bemenni.

    Ő már két éve az apja lakcímére volt bejelentkezve, a pesti cím csak ideiglenes címe volt. Ezt is az „Öreg”, akarta így, ő meg nem vitatkozott. A fater előrelátó volt, bár egyesek szerint rögeszmés...
    Most jól jöttek az Öreg rögeszméi. Ha belefutna egy ellenőrzésbe, majd azt mondja hazafelé tart. De nem számított ilyesmire. Kikapcsolta a rádiót, hogy kímélje az akkumulátort. Az alkalmazások nagy részét is leállította.

    Útközben csodálatos tájakon haladt, tulajdonképpen élvezte a túrát. Bár nem volt felkészült és a számításától sokkal lassabban haladt. Erre csak délben ébredt rá, mikor meghatározta a helyzetét.
    „Nem lehet, hogy csak ennyit haladtam. Bele kellene húznom, hogy sötétedés előtt odaérjek.” De valahol érezte – reménytelen. Még egy éjszakát kint kell töltenie. Már most fáradt. Alig bír vánszorogni.

    Úgy döntött megebédel, és többet pihen. Úgysem ér oda, nem akart kikészülni. Bármi jöhet még...
    Délután pedig időben nekiáll menedéket készíteni.
    Elindította a HuMap alkalmazást. Ez egy offline túratérkép, útvonaltervezővel. Ellenőrizte helyzetét és az útvonalat. A masina megerősítette, hogy jó helyen van és jól választotta meg az útvonalat. Az útvonaltervező szerint este tízre oda érhetne... Hát ő nem fog.

    Már bánta, hogy nem készült többet, de bízott magában.
    Az apja azt javasolta, hogy több útvonalat dolgozzon ki, járja be őket és lehetőség szerint ásson el felszerelést az útvonalakon. Akkor ez nagyon szélsőségesen hangzott... Most örült, hogy időben elindul és örült, hogy van egyetlen útvonal, amin végig tud menni.
    Mi lenne ha... Elhessegette a gondolatot.
    Igen, - az a legfontosabb, hogy jó-időben indult. Máskülönben könnyen megszívná. Ha azt az utat is gyalog kellett volna megtennie, amin a vonat hozta... Az agglomeráción keresztül, gyalog, egy magányos, fiatal, csinos lány... Nem akart rá gondolni.

  2. #12
    Senior Member Rozsomák's Avatar
    Csatlakozás dátuma
    Mar 2015
    Hozzászólások
    430
    Thumbs Up
    Received: 22
    Given: 0

    0 Not allowed!
    Eszter története – III. rész.

    Kicsit félt...
    A menedék építésre gondolt. Félt, hogy fázni fog, beázik, kényelmetlen lesz, stb. Az ember ha tartósan kikerül a komfortzónájából, elkezd félni...
    Járt az agya, hogy hogyan és miképpen. Nem igazán volt ötlete. Aztán meglátta a magaslest.

    A magasles.
    Jól megépített, masszív nagy építmény volt. Zárt les, ablakokkal...
    Felkapaszkodott a létrán, a lest zárva találta. Egyszerű lakatpánt, egyszerű lakattal.
    - Ezzel még én is elboldogulok. - gondolta.
    Szerencsére olyan lakatpánt volt rajta aminek a csavarjai könnyen kiszedhetőek. Elővette a multiszerszámját és a megfelelő csavarhúzóval elkezdte kiszedni a csavarokat. Még így sem volt egyszerű, mert ritkán végzett efféle munkát. Talán tíz percébe tellett mire kiszedte a négy csavart.

    A les belülről tágas volt, az oldalfalon egy lehajtható ágy volt pár centis szivacsmatraccal...
    - Micsoda luxus!
    Manapság sokfelé találni ilyesféle „luxus lest” a vadászat nem olcsó mulatság, nem a szegény emberek sportja. Ennek a lesnek az oldalát két centis szürke polifoam szigetelés borította. Behúzta az ajtót, kényelmesen elhelyezkedett. A gázfőzőt kitette az asztalkára és nekilátott egy kínai tésztaleves készítéséhez. Normális esetben sosem enne ilyen szemetet. De ebben a helyzetbe ez megfelelő tápláléknak tűnt. Olcsó, könnyű (szállítani) és gyorsan elkészíthető. A meleg leves és tészta eltölti majd.

    Amíg elkészült a leves, átmelegedett a les is. Akkor jött rá milyen jó idő van, mikor lemászott a lesről pisilni.

    Tegnap nem fázott a szűk térben, a kartondobozok között, de itt már jóval magasabban, az erdőben hideg volt az éjszaka. Tüzetesebben átnézte a hátizsákját: Egy tartalék pulóver, egy eldobható kínai esőkabát, egy nagy szemeteszsák, zsebmelegítő és egy gépkocsi szélvédőre erősíthető hővisszaverős polifoam... Felvette a pulóvert és feltépte az egyszer használatos zsebmelegítő tasakját. A polifoamot magára tekerte a hővisszaverős réteggel befelé... Még gondolkodott, hogy jó lenne egy palack meleg víz, de nem is volt sok vize, keresni meg már nem akart elmenni. Több lett volna a fáradság, mint a haszon...

    A zsákjából kikotorta a kis rádiót...
    Baofeng Mark II-es. Azért ezt választotta, mert akár a telefonjáról is feltöltheti...
    Bekapcsolta és beállította a frekvenciát.
    - Itt „Utazó”, Bázis jelentkezz! - többször próbálta, semmi válasz.
    Sávot váltott, megpróbálta elérni a „papagájt”, de ott sem kapott választ. Az átjátszó sem válaszolt.
    Valamit rosszul csinálok – gondolta, de nem jött rá mi az. Lehet, hogy egyszerűen nem hallanak...
    Ebben maradt. Átállította FM-re és meghallgatta a híreket. Attól amit hallott nem lett nyugodtabb, végül kikapcsolta.

    Szinte beájult, pillanatok alatt aludt el.
    Hajnalban arra ébredt, hogy fázik. A lábát nem tekerte be rendesen, onnan fázott.
    Felkelt bekapcsolta a gázfőzőt. Nem sajnálta a palackot, hiszen már nem akart többször főzni rajta.
    A lábára felhúzta a szemeteszsákot és beledobott két zsebmelegítő tasakot. Nem érezte, hogy jobb lenne, de lassan elnyomta a fáradság. Tudatának utolsó lobbanásával lekapcsolta a gázfőzőt – félt, hogy elhasználja az oxigént.

    Összetörve ébredt.
    Mindene fájt. Rettenetesen érezte magát. A kávé sem töltötte fel igazán.
    Úgy gondolta már nem járhat messze, 3 maximum 4 órányi gyaloglás...
    Bárcsak érte jönne az apja!
    Lassan szedelőzködött, úgy gondolta a felszerelést itt hagyja, csak a zsákot és a vizet viszi magával. A gázfőzőnek biztosan örülni fog a vadász, ha egyáltalán jön erre mostanában valaki...
    A lakatpántot csak két csavarral tette vissza, többre nem volt türelme.

    A fű olyan harmatos volt, mintha egész éjjel esett volna.
    A csodálatos táj, a napsütés, a madarak éneke, valahogy most nem tudták örömmel eltölteni. Gyalázatosan érezte magát, a nadrágja és cipője átázott. Lassan vonszolta magát előre.

    Már régen hallotta a motorzúgást, de a tudata kikapcsolt.
    Későn vette észre a közeledő kocsit, de csak állt tehetetlenül. Elbújjon? Maradjon az úton? Segítséget kérjen? Aztán már nem volt idő dönteni, mert a terepjáró egy pillanat alatt odaért...

    Pár méterre állt meg tőle, ő meg csak tehetetlenül nézte.
    A sofőr leállította a motort, lassan nyílt az ajtó. Az apja szállt ki belőle.
    Meleg mosollyal, szótlanul átölelte, mire a lánynak eleredtek a könnyei...
    - Most már minden rendben lesz! - nyugtatgatta az öreg.
    - Láttam a nyomkövetőn, hogy megálltál, gondoltam, hogy itt alszol.
    - Éjjel már nem tudtam érted jönni... Mindjárt otthon leszünk.
    - Otthon vár a reggeli – folytatta az öreg – sajnos csak tegnapi kenyér van, nem volt időm sütni...
    Eszter kibontakozott az ölelésből.
    Majd csak túlélem... - mondta mosolyogva.

  3. #13
    Senior Member Rozsomák's Avatar
    Csatlakozás dátuma
    Mar 2015
    Hozzászólások
    430
    Thumbs Up
    Received: 22
    Given: 0

    0 Not allowed!
    Robi története - I.

    Robi a városba maradt...
    Robi makacs, csökönyös ember volt, ha egyszer a fejébe vett valamit, nehezen változtatott a véleményén.

    Még a „békeidőben” több prepper-túlélő virtuális csoportosulás és fórum tagja volt, egyszer-kétszer el is ment egy-egy szervezett találkozóra. Ott számtalanszor kivesézték, megtárgyalták a túlélés lehetséges szintjeit és módjait. A többség véleménye az volt, hogy a várost egy idő után el kell hagyni és egy vidéki, biztonságos helyet kell keresni. A többség szerint a vidéken, csoportban való túlélés volt a „nambervan”...
    Robi viszont szinte egész életében magányos, zárkózott ember volt. Vidéken nem volt senkije és nem is értett semmi „vidéki dologhoz”, úgymint földművelés, állattartás, stb. Nem ismerte a gombákat, a madarakat és nagyon nem is érdekelte. Így – még ha el is fogadta a többiek véleményét – ő magányosan tervezte az életét a városban.

    Robinak nem volt túl sok pénze a „hobbijára”, de tudatosan készült. Így az elmúlt másfél évben komoly készletet halmozott fel és elég jó felszerelést gyűjtött össze.
    Pár napja már nem mozdult ki otthonról. Egyrészt a kormány arra kérte az embereket, hogy lehetőség szerint ne utazzanak, másrészt nem is volt hova mennie. Két hete a főnöke bejelentette, hogy holnaptól – előre nem látható ideig – nem kell bemennie dolgozni. Ő csak megvonta a vállát, még a pénz se nagyon érdekelte.
    A sarki boltban már nem igen lehetett semmit kapni. A legtöbb üzlet már ki sem nyitott. A nagyobb üzletek, mint a spar, cba, stb szinte teljesen kifogytak és akadozott a szállítás. Állítólag a peremkerületekben feketepiacok alakultak és oda szállították az árút a raktáráruházakból.
    Robinak esze ágában sem volt elindulni egy ilyen kétes piac irányába.

    Sok szomszéd elköltözött az elmúlt héten. Volt aki még ki sem ért az utcából de már feltörték a lakását. Többnyire az otthon maradt élelmesebb szomszédok... Na ezért sem mozdult ki sehová.

    A közmű szolgáltatás még működött. Volt áram és víz, bár a szemetet egyre kevesebbszer szállították el. Átható bűz lengte be az utcákat és az épületeket...

  4. #14
    Senior Member Rozsomák's Avatar
    Csatlakozás dátuma
    Mar 2015
    Hozzászólások
    430
    Thumbs Up
    Received: 22
    Given: 0

    0 Not allowed!
    Robi története – II.

    Robi a belvárosban lakott, hatvanas években épül társasház hetedik emeletén. A környéken csak kis üzletek voltak, pár éjjel-nappali. Mára mind bezárt. Néhány éjjel-nappaliban állítólag folyt a feketézés.
    Az utcák kihaltak és üresek voltak. Sok szálloda, bank, irodaház volt a környéken. A társasházak nagy részét a tulajdonosok befektetési céllal vették, külföldieknek adták ki. Most, hogy a külföldiek elmaradtak, és az emberek nem jártak be a munkahelyeikre, szinte teljesen kihaltnak tűnt ez a városrész. Mintha járvány sepert volna végig.

    Hogy mégis élnek emberek, azt főleg a szemét jelezte. Az emberek eleinte lehordták a szemetet, kihúzták a kukákat, de mára már senki nem vitte el őket. Így először a kukák környéke telt meg szeméttel, később egyszerűen kidobálták az ablakon. Egy-egy csomag puffanása jelezte, hogy laknak a házba rajta kívül is. Ő körültekintőbb volt, nem dobott ki semmit. Az egyik lichthófba dobálta a szemetet és öntötte az ürüléket. Innen is iszonyatos bűz áradt...
    A másik – lakásával szomszédos - lichthófba a gravitációs motor súlyát engedte le. 21 méter mélyen tudta leereszteni, ez több mint két órán keresztül biztosította neki az áramot. Napelemet nem mert kitenni, az most nagy érték. A napelemes powerbankját az ablakban napoztatta.

    Az ablak mögé, a sötétítő függöny elé felakasztott három kemping zuhanyzót, innen volt meleg-vize. A sötétkék függöny elé tett tasakok közelről sem tűntek fel, de ide egyébként sem láttak be.
    A hetedik emeletnek sok előnye volt, egyrészt a dunai szél itt mindig mozgott, így elviselhető volt a bűz. Nem volt könnyű célpont, elsőnek a földszinti, félemeleti lakásokat törték fel. Innen nem lehetett gyorsan menekülni. Viszont ez egyúttal veszélyt is jelentett. Aki ide jön, az már nem akar menekülni, maximum támadni...
    Az ajtó felől nem számított támadásra, több pontos biztonsági ajtó volt, ráadásul tűzálló. A tetőről ugyan le lehetett volna ereszkedni és berúgva az ablakot behatolni, de ilyesmi csak a filmekben van. Miért pont ide törnének be.

    Minden eshetőségre számolva ki volt készítve a hegymászókötél, aminek a végét a felszálló radiátorcsőhöz kötötte. Ha menekülni kell, kidobja az ablakon és a hátsóudvarba ereszkedik. Az ereszkedési technikát régen elsajátította. Félt a magasságtól és önszántából nehezen lépné át az ablakpárkányt, de a pánikszerű menekülés félelme elnyomja ezt a félelmet.

    Az ereszkedéshez egy régi, egyszerű tűzoltó övet használna. Ezt egy mozdulattal fel tudja csatolni, háromszor, négyszer rátekeri a kötelet a karabinerre és már huss...
    Ezt tartotta a leggyorsabbak.

    Robi jól tűrte ezt az állapotot.
    Az agglegény életmód során egyébként sem túl igényes az ember. De nem sok mindent kellett nélkülöznie. Tudott mosni, - a fűtésrendszer tetőn lévő kiegyenlítőtartálya tele volt vízzel. Volt élelmiszere, ivóvize és most még pár hónapig nem kell fűteni sem. Tudta, ha állandósul az állapot és nem lesz javulás, egyszer neki is el kell indulnia.

    Legjobban a tűztől félt.
    Egy pár háztömbbel odébb már leégett egy társasház...

  5. #15
    Senior Member Rozsomák's Avatar
    Csatlakozás dátuma
    Mar 2015
    Hozzászólások
    430
    Thumbs Up
    Received: 22
    Given: 0

    0 Not allowed!
    Robi története – III.

    Robi sokat túrázott a város környéki hegyekben... A városi túlélésben is jártas volt, de most komoly gondban volt. Merre induljon és mikor?
    (Az 5. kerületi Galamb utcában lakott...)

    Szerinted?

  6. #16
    Senior Member Rozsomák's Avatar
    Csatlakozás dátuma
    Mar 2015
    Hozzászólások
    430
    Thumbs Up
    Received: 22
    Given: 0

    0 Not allowed!
    Robi története – IV.

    Robi sokat túrázott a város környéki hegyekben... A városi túlélésben is jártas volt, de most komoly gondban volt. Merre induljon és mikor?
    (Az 5. kerületi Galamb utcában lakott...)

    Szerinted?

    Ha ki akarna jutni a városból, legegyszerűbb lenne a Duna mentén, a parton haladnia.
    Északnak rövidebb az út, de alig pár utcányira ott a Parlament, a Honvédelmi Minisztérium... Vajon mi lehet ott? Biztosan le van zárva a környék. És veszélyes is lehet.
    Északon ott van a Dunakanyar, a Börzsöny, ha elkanyarodik, akkor a Cserhát, vagy a Gödöllői dombság. A városhatáron túl még kb 30 km az agglomeráció. A dunaparton, szinte összenőttek a települések...

    Délnek hosszú az út.
    Bár a Dunába az árral akár úszhatna is. Kár, hogy nincs gumicsónakja. De mi van délen? Nyílt terület. Kerülgetheti a Délegyházi tavakat... Ipartelepek... Paks...

    Keletnek?
    Kelet felé a legkiterjedtebb a város. Aztán nagy, nyílt vidék. Jelentős távolságra lévő települések...

    Nyugat?
    Hát először is át kellene jutni a Dunán. Észak-nyugat jó lehet. Csak, hogy jut át?

  7. #17
    Senior Member Rozsomák's Avatar
    Csatlakozás dátuma
    Mar 2015
    Hozzászólások
    430
    Thumbs Up
    Received: 22
    Given: 0

    0 Not allowed!
    Tamás Története – I.

    Tamás Eszter bátyja volt. Két év volt közöttük. Két teljesen eltérő jellem...
    Tamás is tisztelte az apját és mindig meghallgatta az öreg meséit. Néha beleképzelte magát, szinte sajátjaként élte meg.

    Az apja szerencsés volt. Egy „izgalmas korban” született. Ahogy a kínai mondás tartja: „Szüless egy izgalmas korban”. Tamás viszont 24 évvel később született, és ez a kor minden volt csak nem izgalmas. Ezért irigyelte is az apját...
    Egy időben próbált felnőni hozzá, majd amikor rájött, hogy ez képtelenség – feladta.
    De a tisztelet megmaradt.

    Tamás – mint a korosztálya megannyi tagja – internet és játékfüggő volt. Gyakorlatilag a virtuális térben élte az életét. Egy ideig még tartotta az otthonról hozott normákat, majd szép lassan lesüllyedt az egyedül élő magányos – internet függő férfiak szintjére...

    Időnként voltak az öreggel jó találkozásai. Az apja egyszer még egy lőtérre is levitte, majd vett neki egy CO gázos légpisztolyt. Ezek a dolgok érdekelték, de amit elment a fater, maradt a mákony, az internet, a virtuális világ... Barátnője sem volt jó-ideje.

    Tamás sovány volt, gethes, mint a korosztálya többi tagja. Izmai már nem kaptak olyan terhelést mint az öregé. Nem volt katona, nem járt honvédelmi napokra, stb, stb... Egyetlen dolog tartotta valamilyen szinten ez pedig a bringa. Ezzel közlekedett a városban.

    Az öreg időnként elővette a „világvége” témát és ő türelmesen végighallgatta. Nem is tehetett mást. Még emlékszik az utolsó pofonra. 19 évesen kapta...
    Hosszasan provokálta az apját. Akkoriban már egymás idegeire menetek. A haverok is húzták, így belekötött az öregbe. Heccelte, húzta, „nyitogatta a pofonos ládát”. Felkészült a küzdelemre. Félig felemelte a kezeit, ahogyan még az edzéseken tanulta... De a pofon olyan gyorsan jött, hogy azt se tudta honnan kapta.
    Iszonyatosan csengett a füle és elkábult a hatalmas maflástól. Pedig várta... Számított rá.
    Később büszkén mesélte a haveroknak – az öreg még mindig kibaszott gyors.

    Tisztelte és szerette az apját. Főleg mert hagyta, hogy élje az életét. Tudta, hogy az apja is szereti, bár elég ritkán adta jelét. Nem agitálta, nem erőltette a hülye programokat, az utálatos karácsonyt...

    Amikor beütött a krack, sokáig kábultan lézengett.
    Narkó elvonási tünetei voltak, hiányzott a net...

    Magával szemben sosem volt igényes. Azt ette ami volt, abban járt ami kevésbé volt koszos. Igazi agglegény életet élt. Így hosszú időnek kellett eltelnie, mire rájött, hogy el kell indulnia. Már csak pár doboz konzerve volt és kifogyott a tiszta-ruhából is. Víz és áram híján nem is próbálkozott mosni...

  8. #18
    Senior Member Rozsomák's Avatar
    Csatlakozás dátuma
    Mar 2015
    Hozzászólások
    430
    Thumbs Up
    Received: 22
    Given: 0

    0 Not allowed!
    Tamás Története – II.

    Aztán úgy döntött elindul...
    Sokszor járt az öreg hegyvidéki tanyáján, de mindig busszal, vagy vonattal ment. Az öreg állandóan agitálta: „Gyere el bringával, vagy gyalog. 2-3 nap alatt ide érsz. Jöhetünk együtt, jó móka lesz...” De a huszonévesek nem vágynak ilyen „családi programra”, így kitért az invitálás elől. Most bezzeg bánta.

    Bringával indult, a hátizsákba pár dolgot csomagolt. A maradék kaja, egy póló, egy zokni, egy gatya... Egy flakon víz. - Elég kevés egy ilyen túrához, de ő nem tudta. Ellenben a hülye laptopját a nyakába akasztotta. „Ő” volt az élettársa, mint megannyi mai fiatalnak...

    A Duna mentén indult északnak.
    Csendesek és bűzösek voltak az utcák. Nem volt forgalom, alig látott embereket. Sokan a szemetet túrták, egy nagymama kutyát sétáltatott. Ez furcsa volt. Vannak emberek, akiket nem lehet kizökkenteni a komfort zónájukból. Mint a müncheni lövöldözés után: Volt aki amiatt aggódott, kinyit e másnap a kedvenc üzlete...

    Lassan elhagyta a várost, nem keveredett bajba. Csak a város határában kergették meg a kutyák. Vidéken ez rosszabb lesz – gondolta. El kellene kerülnöm a falvakat. De az agglomeráció több négyzetkilométeren összenőtt településekből állt.
    Eszébe jutott az apja tanácsa: kövesd a vasutat. Így is tett. Itt a Duna-parton még a vasút és a műút egymás mellett futott. Áttért hát a sínekre. Itt viszont tolnia kellett a biciklit, nehezen haladt a kövek és talpfák között. A laptopja mázsás súlyként húzta a vállát.

  9. #19
    Senior Member Rozsomák's Avatar
    Csatlakozás dátuma
    Mar 2015
    Hozzászólások
    430
    Thumbs Up
    Received: 22
    Given: 0

    0 Not allowed!
    És a vége fennt amit Morpheus belinkelt. Ezúton kérném utólagos engedelmét, hogy bemásoltam ide. Sajnos későn jutott eszembe, hogy engedélyt kéne kérni.

  10. #20
    Törölt_reg
    Guest

    0 Not allowed!
    Ahogyan elkezdődött...

    Németországban robbanás történt egy atomerőműben.
    "Németország legkésőbb 2022-ig leállítja atomerőműveit "
    http://mandiner.hu/cikk/20110630_nem..._atomeromuveit
    ..akkor setni kell azzal a pokalipszissel....
    ....na de..pár eccerű és najív kérdés...
    1.nem kéne e összevonni a filmes topicot ezzel,mert ugyan az a téma?
    2.Prepper témában miért kell a nyilvánosság?
    3.Miért kell az ...embereket...flvilágosítani,tanítani?..nem több az esély,ha felkészületlenek az emberek?
    4.Ki mondta,hogy baj,ha valaki faxbuxozik?
    5....ha mindenki a vidéki rokonaihoz megyen ...minek el menni a városból? ...több jut a városban maradónak(bár kicsit uncsi lesz egyedül)?
    6....ha mindenki a vidéki rokonaihoz megyen ...akkor ott lesz a sok zombi és az lesz vidéken...ami a városban lenne..ha nem ment volna mindenki vidékre....ezért ,mivel vidéken van a káosz...a vidéki rokonok jönnek a városba.....na de akkor a városban lesz a zombi sereg és mindenki a vidéki rokonaihoz megy...akik a városban vannak ...nála!?

Posting Permissions

  • Te nem nyithatsz új topicot
  • Te nem szólhatsz hozzá
  • Te nem csatolhatsz fájlokat
  • Te nem szerkesztheted a hozzászólásaid
  •